Újévi koncert a lucerni KKL-ben
Természetesen elkéstünk.
Miért nem tudunk időben megérkezni egy koncertre? -mérgelődtem, miközben lépésben haladtunk az autónkkal a lucerni dugóban. Úgy tűnt, mindenki a KKL-be akar menni, a szilveszteri koncertre. Csak hét percet késtünk, de a koncertterem ajtaja már zárva volt. A kabátokat beadtuk a ruhatárba, és vártunk egy keveset, amíg beengedtek minket . Nagyon puritán volt a koncert színpadi beállítása, semmi díz, semmi csillogás. Az orgonista, Cameron Cameron háttal ült nekünk, előtte félkörben álltak a Zürichi Kamarazenekar tagjai.
Másfél órán keresztül élveztük Händel, Bach, Couperin és Vivaldi brilliáns zenéjét.
A koncert után a tetőteraszra igyekeztünk, még sohasem jártunk ott eddig. A KKL épületét a híres építész, Jean Novel tervezte. A hosszan kinyúló, csillogó tető igazi látványosság a lucerni tóparton, napközben már sokszor megcsodáltuk a tópart felől nézve. Visszatükrözi a környező tájat, a kék eget és a magasba tornyosuló hegyeket. Most varázslatos éjszakai fények csillogtak mindenütt.
Esett az eső, hideg volt. Jól esett volna egy meleg hely, de hiába néztünk be az összes étterembe, mindenhol foglaltak voltak az asztalok. Végül egy teraszon kaptunk helyet, meleg takarókba bugyoláltuk magunkat és megvacsoráztunk.
Boldog új évet!
"Minden jó, ha a vége jó" . tartja a mondás.
Az ülésfűtéstől ismét meleg lett a csonttá fagyott lábunk, és pont időben érkeztünk haza. Alma, a weimári vizslánk már türelmetlenül várt ránk. Félt az egyre hangosabbá váló tüzijátéktól, ezért az ágyban készítettünk neki helyet, magunk között. Együtt aludtuk át magunkat az új évbe.
Comentarios