Üdv a világomban
Maradjunk kapcsolatban! - hányszor mondjuk ezeket a szavakat családunknak, barátainknak, munkatársainknak és még új ismerőseinknek is!
Nagyon szeretném tartani veletek a kapcsolatot, kedves Olvasóim! Ezért blogolok itt, ezen a felületen. Bepillantást engedek az írási folyamatba, az új könyvek megjelenésébe, író-olvasó találkozókról szólok majd előre, megmutatom nektek, hogy mit olvasok, alkotok éppen.
Mit is mondjak magamról nektek?
Svájcban élő magyar építész és író vagyok.
Általában magyarul írok, de sokszor fordítom angolra is a műveimet. Néha azonban csak angolul írok meg néhány történetet, aztán visszafordítom őket magyarra.
Az írás + én
Gondolatban történeteket alkotok. Így volt ez gyerekkoromban is, a testvéremmel, Attilával: állandóan szerepjátékokat játszottunk és minden helyzetből egy továbbgondolt, vicces történet alakult ki. Hamar kiolvastam az összes könyvet, amit otthon találtam, még azokat is, melyek nem nekem valók voltak. Hamarosan a szomszéd Magdi néni könyvespolca sem volt elég, ezért beíratkoztam a könyvtárba, ahol végre kedvemre olvashattam. Ha valaki annyit olvas, mint én, egy ponton túl elkezd maga is írni. Kezdetben verseket írtam, mint sok más tinédzser. Aztán hosszú évekig csak éltem az életemet, annyira normálisan, amennyire csak lehetett.
De valami történt velem. Egy téli délután leültem a számítógépemhez, és elkezdtem írni egy történetet. Szavak követték egymást, és egyszer csak meglepetésemre egy teljes fejezetet láttam a képernyőn! Egy családregény első fejezetét. Ettől a pillanattól kezdve ismét írtam. Novellák, versek, antológiák követték egymást.
Most már ismersz egy kicsit
Mondjam azt, hogy „maradj velem”? Vagy 'iratkozz fel a hírlevelemre'? Ó, nem, nem szeretem, ezeket a dolgokat. Hiszek abban, hogy ha már tetszik a munkám, akkor így is úgy is követni fogsz, időnként benézel hozzám itt vagy a Facebookon. És ha még nem ismersz, talán akkor is rátalálsz a történeteimre.
Köszönöm, hogy itt vagy velem. Nagyon köszönöm!