top of page

Picasso nyomában - 1. rész - Az ikonikus Bateau-Lavoir

Ramocsai Renáta művészettörténész vendégposztja



Ebben a posztsorozatban Picasso életének jelentősebb helyszíneit járjuk körbe, elsőként a híres párizsi műtermek következnek, majd Gisors-ba látogatunk és a Boisgeloup kastély történetéről hozunk érdekességeket. Lesz szó a napfényes Antibes-ról, Vallauris-ról, majd Dora Maar ménerbes-i kastélyát is bemutatjuk. Picasso villáival zárjuk a sort, így Vauvenargues-be látogatunk, ahol a festő életének utolsó éveit töltötte. De mi mással is kezdhetnénk a helyszínek

felkutatását, mint az ikonikus Ravignan utcával!


Párizs és Picasso, korai évek, Bateau-Lavoir
A Ravignan utca 13. az 1900-as években. Fotó: https://www.gazette-drouot.com/article/le- bateau-lavoir-au-dela-du-mythe/5817

„Itt kezdődött az egész” - mondta meghatottan Picasso, amikor 1944 őszén Françoise Gilot-val felkereste a Ravignan utca 13-at, ahol 1904 és 1909 között élt. Ebben az épületben született meg a kubizmus, illetve ez a furcsa épület adott otthont számos avantgárd festőnek, költőnek a XX. század elején. Bohém históriák kötődnek a helyhez, mint Henry Rousseau botrányos bankettje, de hűen kifejezi a kor és a Montmartre „mókás" világát az a csíntett is, melyet Roland Dorgelès 1910-ben követett el. A történet a Fürge Nyúl (Lapin Agile) nevű kocsmához kötődik és annak híres kocsmárosához, egészen pontosan annak Lolo nevű szamarához. Dorgelès, aki újságíró volt és nem igazán méltányolta a modern irányzatokat, Lolo farkát különböző színű festékekbe

mártotta, majd vásznat helyezett a szamár mögé. Egy fényképész jelenlétében Lolo elkészítette alkotását, avagy kedve szerint ide-oda színezte a vásznat folyton csóváló farkával, majd Dorgelès A nap lenyugszik az Adriai tengeren címmel beküldte a Függetlenek Szalonjába Rafaelo Boronali álnéven. És a siker nem maradt el! Néhány kritikus méltatta a kép újszerűségét, elképesztő felháborodást váltva ki a festők körében, Picasso érthető módon évtizedekig képtelen volt megbocsátani a tréfát.



Pablo Picasso és szerelme, Fernande Olivier
Az első nagy szerelem is itt találja meg Picassót. Fernande Olivier és Picasso kutyáikkal a Montmartre-on, 1900-as évek. Fotó: https://mirfaces.com/pablo-picasso-great-artist/olivier- picasso/


A Bateau-Lavoir (csúfnevén hajómosoda) építését az 1860-as években kezdték el, a Le Poirier sans pareil nevű nyári vendéglő helyén. 1899-ben egészült ki a Ravignan utca felől egyszintes, míg a Garreau utca felől háromszintes épületté és vette fel rendkívül bizarr ábrázatát. Françoise Gilot szavaival élve: „olyan ez az épület, mintha perceken belül összeomolna”. A hátsó homlokzata teljes egészében fából és ablakokból állt, mintegy 15 méter magasan. A három szintet belső lépcső kötötte össze, villany és víz nem volt bevezetve az épületbe. Az apró kis lakások minimális bérleti díj ellenében álltak az akkor még nagy szegénységben élő művészek rendelkezésére. Egyetlen árnyékszék látta el az itt lakók (30-40 fő) szükségleteit.



Picasso korai évei Párizsban, Bateau-Lavoir
A Bateau-Lavoir a Garreau utca felől. 1970. májusában tűzvész következtében nagyrészt megsemmisült, azonban a helyére ugyancsak műtermeket befogadó épület került. A hely szelleme megmaradt, itt élt és alkotott haláláig többek között Rozsda Endre és Csernus Tibor is. Fotó: https://paris-promeneurs.com/le-bateau-lavoir/

A Ravignan utca 13. külső formája hűen tükrözte belső viszontagságait. Gertrude Stein könyve alapján (Alice B. Toklas önéletrajza) magunk elé képzelhetjük Picasso apró műtermét „az egyik sarokban egy heverő volt, a másikban egy nagyon kis kályha, mely egyaránt szolgálta a főzést és a fűtést, néhány szék, az a nagy törött is, amelyen Gertrude Stein ült, amikor festették,

kutya- és festékszag lepett be mindent, és volt is ott egy nagy kutya, amelyet Picasso úgy mozgatott egyik helyéről a másikra, mintha csak a kutya egy hatalmas bútordarab lett volna. Megkért, hogy foglaljunk helyet, de mert minden széken hevert valami, csak álltunk és álltunk addig, amíg el nem mentünk…Egy hatalmas kép támaszkodott a falnak, egy csoport világos és sötét színekkel festett fura képe, ez minden, amit mondhatok róla, hatalmas csoportot ábrázolt, és emellett három nőnek egyféle vörösesbarnára festett, szögletes és beállított képe,

eléggé megdöbbentő mindkettő.” Gertrude Stein portréját 1905 decemberében kezdi el festeni Picasso, mintegy 90 napot ül modellt az amerikai írónő, mégis, elégedetlen vele a festő, úgy érzi, a kép nem fejezi ki megfelelően a műpártoló Stein karakterét. Pár hónappal később, Spanyolországból visszatérve Picasso emlékezetből átfesti az addigi realisztikus képet és ezen portréval szakít a „rózsaszín” korszakkal. Az „eléggé megdöbbentő” kép pedig nem lehet más,

mint Az avignoni kisasszonyok, melyet Picasso 1906-ban kezdett el és 1907-ben fejezett be és melynek jelentősége nem csekély, hiszen Picasso ezen festménye új fejezetet nyitott a művészet történetében.



Picasso: Avignoni kisasszonyok című festménye ma a MOMA-ban van kiállítva
Picasso: Az Avignoni kisasszonyok, 1906-1907. Fotó: MoMa

Tartsatok velünk továbbra is, ismerjük meg együtt Picasso életét és a legendás 1920-as éveket!



27 megtekintés
bottom of page