Nulladik rész - A próba (április 6-7.)
Felkészülni, vigyázz, rajt!
Nagyjából egy éve éve döntöttük el Péterrel, hogy ezentúl másképp nyaralunk majd. Kempingezni fogunk, méghozzá autóra szerelhető tetősátorral. Először is egy megfelelő autóra, aztán egy könnyen kezelhető tetősátorra volt szükségünk. Meg persze kempingcuccokra. Videókat néztünk, bejegyzéseket olvastunk, készültünk. A megfelelő tipusú autót is kinéztük, majd ránk is mosolygott a szerencse karácsony előtt, amikor sikerült kifognunk egy jó állapotú használt Jeep-et.
Az elmúlt hónapok a tervezéssel teltek, és végre elérkezett a főpróba ideje: egy helyes kis kempinget néztünk ki magunknak Svájc olasz részén, és úgy döntöttünk, hogy erre a nulladik alkalomra csak kettesben megyünk, nem visszük magunkkal Almát, a weimári vizslánkat. Persze Alma az utolsó pillanatig reménykedett benne, hogy meggondoljuk magunkat, és amikor kinyitottuk a bejárati ajtót, szinte észrevétlenül kisétált, de mi résen voltunk és visszacsalogattuk a lakásba. "Legközelebb te is jössz!" - ígértük neki és ő szomorkodva kuporodott le az ágyunkra, rögtön begyűjtötte a papucsokat magának.
A Valle Maggiába igyekeztünk, Gordevio-ba, a folyópart melletti TCS kempingbe: a 180 km-es távolságot nagyjából 2.5 óra alatt lehet megtenni, ha nincs nagy torlódás a Gotthard alagútban. Most nem volt nagy dugó, éppen az alagút előtti szakaszon torpant meg a kocsisor és néhány piros lámpa után ismét jó tempóban haladhattunk tovább. Locarno-nál megálltunk ebédelni, majd egy újabb félórás út után megérkeztünk a kempingbe.
A recepciónál bejelentkeztünk, a 65-ös sorszámú helyet kaptuk. Odagurultunk, vízszintesbe állítottuk az autót és elkezdtük a kipakolást. Kiszedtük a létrát, a kempingszékeket, az asztalt, felállítottuk a sátrat, kiszellőztettük, kinyitottuk a hálózsákokat, áramot hoztunk. Pihentünk, napoztunk, lementünk a folyópartra, majd bringára ültünk és tekertünk egyet a környéken.
A Maggia folyón átívelő függőhídról fantasztikus látvány tárult elénk az élénk zöld, tiszta színű folyóvízzel, a még havas hegycsúcsokkal és az ébredező tavaszi erdővel. A biciklizés után következett az újabb kalandunk a kempingben: az esti közös főzés-sütés-mosogatás és ücsörgés egy-egy gin-tonikkal a kezünkben a lassan leszálló estében.
Éjszaka és hajnalban brutálisan hideg volt, csupán 8 fok. Brrr! Nagyon fáztam, alig vártam a reggelt. Lassan kúszott fel a nap a hegyek fölé, hét órakor kezdett csak el világosodni. Nem siettünk, kényelmesen megreggeliztünk, tojást főztünk, kenyeret pirítottunk, forró kávét és teát ittunk, majd összepakoltunk és elindultunk Maggia városkába, ahol a Cascata del Salto vízesést szerettük volna megnézni. A google Maps rosszul mutatta az utat, tettünk egy kis kitérőt de végül megtaláltuk a vízesést.
De nem csupán a vízesés volt, amit találtunk, hanem egy idilli hotelt is. Beültünk a teraszra, megcsodáltuk az autentikus részleteket, a rusztikus házat és az épület modern kiegészítését, majd a recepciós hölgy végigvezetett bennünket a szállodán, megmutatta a szobákat, a borpincét és a folyópartra néző kertet.
Ide még érdemes lesz visszajönni, de addig is Arrivederci, buone Ticino!
Comments