Ramocsai Renáta művészettörténész vendégposztja
Előző posztunkban Párizs ikonikus művésznegyedét, a Bateau Lavoir-t mutattuk be, most pedig Picasso életének következő jelentős helyszínét, a Boétie utca 23-at látogatjuk meg. Picasso ekkor nagyon távol van már a „hajómosoda” szegénységétől, jólétben él és családot alapít. A történet itt véget is érhetne… de! Vajon meddig képes egy olyan művész tisztes nagypolgári életet élni, aki művészetében semmilyen szabályt nem tart be?
Hozzátartozik az igazsághoz, hogy a Bateau Lavoir és a Boétie utca 23 között még volt négy lakás és egy fontos szerelem Picasso életében. A Ravignan utcát Fernande Olivier-vel hagyja el, együtt költöznek át a Boulevard de Clichy 11-be, ám kapcsolatuk hamarosan megromlik. 1911 végétől Picasso szerelmi viszonyba keveredik Eva Gouellal, akivel előbb a Boulevard Raspail-ra, majd a Schœlche utca 5-be költözik. Nehéz évek következnek Picasso életében. Ugyan ekkor
készíti kubista műveinek legjavát (Ma Jolie, 1914), Eva, akit félt és óv, beteg lesz és 1915 decemberében meg is hal. Barátainak nagyrésze a fronton van, egyedül marad a Schœlcher utcai lakásban, ami ráadásul a Montparnasse temetőjére néz. Bár utál költözni, végül mégis úgy dönt, hogy elhagyja azt a helyet, ahol annyi szenvedést élt át és a Victor - Hugo utca 22-ben kezd új életet.
1916-ban járunk, Jean Cocteau végre meggyőzi Picassót, hogy tervezze meg a most készülő Parade című balettelőadás díszletét és jelmezeit. A zenét Erik Satie szerzi, a darabot Gagyilev vezetésével az Orosz Balett adja elő. Ebben a társulatban táncol Olga Kokhlova, orosz balerina, akivel Rómában találkozik Picasso. Hamarosan egymásba szeretnek, majd 1918. július 12-én Párizsban házasságot kötnek. Még az esküvőt megelőzően Picasso bemutatja Olgát a családjának Barcelonában. Édesanyja vészjósló tanácsai süket fülekre találnak; „Szegény kislány, nem tudod, mire vállalkoztál. Ha a barátnőd lennék, azt tanácsolnám, semmi esetre ne légy a felesége. Nem hiszem, hogy akad nő, aki boldog lenne a fiam oldalán. Ő kizárólag önmaga számára hozzáférhető.” (F. Gilot-C. Lake: Életem Picassóval, 1966.)
A friss házaspár a Boétie utca 23-ban, egy 6. emeleti lakásba költözik, nem messze a Champs-Elysées-től. Françoise Gilot leírásából tudjuk, hogy „a lakószobák félkörben vették körül az előszobát, onnan hosszú folyosó vezetett a mellékhelyiségekhez, a mosókonyhához, a személyzeti szobához…és végül a konyhához.” Kezdetben Picasso nem bérel külön műtermet, az egyik tágas szobában rendezkedik be, ebből azonban később rengeteg konfliktus adódik.
Olga, akit Picasso szerint „nem hatott át a művészet szent tüze” - egyáltalán nem érdeklődik a festészet iránt, viszont kínosan ügyel a rendre! A díszesen berendezett szalonjuk pezsgő társadalmi életnek ad otthont, ám Picasso hamar belefárad az elit festőművész szerepébe, visszaköveteli szabad, bohém életét és nem mellesleg… a rendetlenséget.
Házasságuk boldogtalan. Komoly magánéleti válságról tanúskodik, hogy 1927- ben Picasso életében először, fél évig nem fest. Folyamatosak a veszekedések Olgával, aki féltékeny a festő korábbi élettársaira. (Egészen halálig neurotikusan féltékeny lesz minden nőre, aki Picasso közelébe kerül.) Alkotói válságából egy új szerelem, Marie-Thérése Walter mozdítja ki Picassót, 1927-ben találkozik az akkor csupán 17 éves lánnyal. Olga erről a titkos kapcsolatról csak 1935-ben értesül, ekkor költözik el a Boétie utcából fiúkkal, Paulóval. Picasso pedig 1942- ben hagyja maga mögött a lakást, mely színtere volt az eleve kudarcra ítélt házasságnak.
1921-ben születik meg egyetlen gyermekük, Paulo.
Maradj velünk továbbra is, ismerjük meg együtt Picasso életét és művészetét!
Comments